F-8P Crusader "Le Crouze"

Sziasztok!
Feri Mig-25-ösét kommentelve a múltkor írtam, hogy a „kevésbé szakavatott” publikum a színes, urambocsá’ „csicsás” festésű makettekre harap rá, és általában észre sem veszi az általunk oly nagyra tartott, piszokjólsikerült-festésű, de egyébként egyszerű szürke gépeket. Nos, az én makettjeim között ez a cápafogas díszfestésű francia Crusader az, amit mindenki kiszúr, még úgy is, hogy éveken keresztül 80%-os készültségi állapotban várt a jobb sorsára a szekrény sarkában.
A makett alapja az Academy speciális limitált kiadásként megjelölt dobozából került ki, ehhez adtam hozzá egy kis CMK feljavítót (kabinbelső + radar), illetve egy kis házi barkácsolást.
Mint már írtam, a makett nagyon sokáig parkoló pályán, majdnem kész állapotban várta hogy újra ihletet kapjak hozzá. Ez most 2011 őszén jött el, amikor gyulafehérvári barátaink felkérésére úgy döntöttem, benevezem a versenyre.
A csipkerózsika korszak végén már lényegében 80%-ban kész volt: „műtve”,ragasztva, festve. A műtéti beavatkozások a következők voltak ennél a gépnél:
-beszuszakoltam a CMK kabint (nem kis munka, alakítani kellett rendesen a helyét, vigyázva, hogy nehogy túlvékonyítsam a műanyagot – végül befért)
-levágtam az orr-részt és hasonló „idegölő” munkával (vág-kapar-csiszol-szárazpróbál– és ezt milliószor) beillesztettem az egyébként látványos radar-részt. Érdekesség, hogy a Crusadernél a radarantennát egy kupola védi, ami több gépnél nem átlátszó. Én az egyetlen francia gépről készült radaros fotón is ilyen tejfehér színű kupolát láttam, de a látvány kedvéért egy kicsit csaltam, és átlátszóra hagytam, hogy érvényesüljön alatta a radartányér
-kivágtam, és lehajtott állapotban rögzítettem a féklapokat
-kinyitott állapotban elkészítettem a pilótafülke fellépőjét (vágás + scratch drótból és alumíniumlemezből).
-és végül felhajtott állapotban készítettem el a szárnyakat (vágás, egy kis scratchelés a felhajtó-mechanizmus sejtetésére)

Ami a műtéti beavatkozásokon kívül igazi nagy kihívás ennél a gépnél, az a festés. Tengerészeti gép, tele kopással, folyással, koszolódással… Én egy nagyon látványos cápaszájas díszfestésű gépet választottam, a függőleges vezérsík bal oldalán a századjelvény muskétát cipelő Donald kacsájával (aki ezen a gépen egyébként épp egy háromágú szigonyra cserélte a muskétát ), de a fellelhető képek alapján ez is kopott volt rendesen egy idő után. Maga a kék szín a Model Master Intermediate Blue színe egy kis házi fakítással. A jellegzetes haditengerészeti elmosódásokat/foltos kopásokat egy véletlenül felfedezett technikának-nem-nevezném módszerrel próbáltam készíteni. (Mivel én kizárólag ecsettel festek, az a bizonyos sós technika szóba sem jöhet.) Ehhez egy kicsit túlhígított/szándékosan nem rendesen elkevert festékkel kell dolgozni, ami így foltokban hézagos lesz, mintha a sós tengeri levegő korrodálta volna a festéket. Na, hogy mitől nem nevezhető ez technikának, az gondolom kiderült a leírásból. Elég szerencsejáték-szagú a dolog, kevés a „humán-faktor” a folyamatban, nehéz irányítani. Van, amikor nagyon szépen, látványosan sikerül, máskor egy kicsit nem sikerül (bár ilyenkor egy kis utómunkával, filterezéssel, ezzel-azzal lehet segíteni rajta). Ez utóbbi történt a Crouze-zal is. Nagyon nem voltam elégedett azzal, ahogy a festés sikerült, és valójában ez volt a fő oka, amiért félretettem. Most egy kis utánfestéssel (ez is jót tesz egy tengerészeti géppel, mert az eredetiken is bőven lehet látni), filterezéssel egész jól sikerült „gatyába rázni”. A sikeren felbuzdulva még azt is bevállaltam, hogy utólag kivágtam a helyzetjelzőket és színes műanyagból csiszoltam eredetibbnek tűnőt a helyére. Ezt követően felragasztottam a felhajtott szárnyvégeket (csapok segítségével, hogy jobban tartson). Itt is bevallom, hogy nagyrészt az optikai tuningot részesítettem előnyben az ebben a méretarányban elég macerás„mindentkivágokfúrokmintazeredetinél” módszerrel szemben.
Na, és akkor most beszéljenek a képek.

Hihetetlen, hogy ecsettel mit meg nem tudsz csinálni

Nem gondolkodtál még egy jó pisztolyon ? Nagyon megérné, hidd el...

Sokan győzködnek, de több oka is van, amiért maradok az ecsetes festésnél. Az egyik az, hogy ennek már -úgy érzem- ismerem minden csínját-bínját, tudom mit kell tennem, ha ezt vagy azt akarom elérni. A pisztollyal mindent újra kellene kezdeni... De tudom, ez is olyan, mint amikor a szervo nélküli autónk után szervósra váltottunk. Addig nem hiányzott, jól tudtam vezetni, minden. De ahogy átültem az újba... egyből megszoktam a jót, és össze se lehet hasonlítani a kettőt. Biztos így lennék a festékszóróval is. A másik, hogy két kisgyerek mellett most már nem kezdek el fújkálni. Tudom, lehet szépen, biztonságosan is, de harmadik emeleti kétszobás lakásban nekem már csak a konyha maradt. Ott meg állandóan ki- bepakolni a felszerelést... Így is már csak este/éjszaka tudok makettezni, mire a gyerekek elalszanak. Nem panaszkodom, de egy darabig még biztosan maradok az ecsetnél, megpróbálom ebből kihozni a legjobbat

megértelek... akkor sok, szép ecsetes makettet még

Szia Roland!
Gratulálok! Soha nem gondoltam volna hogy ecsettel ilyen szépen lehet dolgozni!

Nem gondolnám...

Baráti Üdvözlettel:Pisti!

Köszönöm:)