Medveczky Gabriella az első magyar női ejtőernyős

Medveczky (Szabó) Gabriella 1911. június 17-én született Dombóváron. Négyen voltak testvérek. Édesapja Szabó Ferenc kereskedő végigharcolta az I. világháborút. 1922-ben édesanyjuk tragikus hirtelenséggel elhunyt, az édesapa nehéz és szomorú körülmények között iskoláztatta őket. A fiúk elhelyezkedése után a Vöröskereszt hivatásos ápolónői tanfolyamára jelentkezett. A tanfolyam ideje alatt gyermektelen nagynénje, és férje dr. Medveczky György örökbefogadta.








1935-ben kapta meg oklevelét, s 1937-ig a 9. honvéd kórházban dolgozott. Ebben az évben vöröskeresztes nővéreket képeztek ki légi úton szállított sebesültek kísérésére és ellátására. Közben ejtőernyős kiképzést is kapott, melyet szigorú válogatás és vizsgálat előzött meg, így a jelentkezők közül végül csak kettőt találtak alkalmasnak a feladatra, őt és Tatár Margitot. A bátor hölgyeket Czékus Ferenc százados, a 2/1 bombázó század parancsnoka készítette fel az ugrásra.
Az ugráshoz fűzőt, erős cipőt, fehér kezeslábast, valamint fejvédőt kaptak. A kiképzés részeként először kis sportgéppel, majd – ejtőernyővel a hátukon – csapatszállító repülőgéppel végeztek szoktató repüléseket.
1937. június 11–14-e között a Magyar Vöröskereszt Egylet nemzetközi légimentő konferenciát szervezett, mely során a mátyásföldi repülőtéren sebesültszállítórepülő-bemutatót tartottak. Itt külföldi gépek is szerepeltek, de ejtőernyős ugrást csak a magyar csapat hajtott végre.
Június 12-én a MALERT HA-FKB lajstromjelű Fokker VIIB típusú gépéből először ejtőernyővel kidobták az orvosi felszerelést, majd ezt követően hajtott végre 800 méter magasból sikeres ejtőernyős ugrást dr. Lehoczky Béla honvéd főorvos, Medveczky Gabriella, Tatár Margit és egy ápoló. A sikeres földet érés után felállították és berendezték az orvosi sátrat, és a műtőt.










Medveczky Gabriella a nevezetes esemény alkalmából megkapta Légrády Ottó emlékserlegét, amely ma a budapesti Petőfi Csarnokban található repülési és űrhajózási állandó kiállításon látható.
1940-ben a nagyváradi hadikórház felállításánál kapott megbízást, később hasonló megbízással Marosvásárhelyre került. Itt ismerkedett meg férjével, Majoros László főhadnaggyal, akivel 1944-ben házasságot kötöttek. Két gyermekük született: Majoros Gábor építész és Majoros Éva orvos, aki ma Amerikában él. (Majoros László testvére Majoros János keramikus-szobrász, kétszeres Munkácsy-díjas, érdemes művész.)



Medveczky Gabriella kiemelkedő szervezőkészségét dicséri, hogy a háborús visszavonulás során két nap alatt felállíttatott egy ezer ágyas tábori kórházat, ennek nagyon sok sebesült köszönhette életét. A háború alatt Németországba került, a háború után pedig a fogolytáborokban a Vöröskereszt aktuális feladatait látta el. A túlélő sebesültek és az egykori hadifoglyok kezdeményezésére a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága Florence Ninghtingale Emlékéremmel tüntette ki Medveczky Gabriellát.
A Magyar Veterán Repülők Szövetsége és az ejtőernyősök több ízben jártak tisztelgő látogatáson dombóvári otthonában, ahol mindig szíves fogadtatásra találtak.
1993-ban a rendszerváltozás után alapított Pro Oppido Dombóvár díszpolgári címmel elsőként őt tüntették ki.



Medveczky Gabriella 2001. október 8-án hunyt el, sírja a dombóvári temetőben van.